Ismét kitettek magukért a downhillesek az Országos Bajnokságon, akik minden eddiginél nagyobb küzdelemmel és látvánnyal hálálták meg a fokozott érdeklődést! Augusztus második hétvégéjén az eplényi Síaréna területén került megrendezésre a 2019. évi Downhill Országos Bajnokság, ahol nem csak az dőlt el, hogy kik nyerik az idei trófeákat, hanem hogy tényleg igaz az a már pár éves állítás, hogy mindig képesek a lejtősök újat mutatni és még izgalmasabb versenyt produkálni.
A nyári forróság és a száraz, poros pálya komoly kihívás elé állította a versenyzőket a pályaelemekkel teli nyomvonalon. Nem csak nézői oldalról, hanem indulók tekintetében is jelentős növekedés lett az idei évre, rekord számú, 234 nevet láthattunk az időmérő futam rajtlistáján. A hazai ridereken kívül egyre többen érkeznek külföldről is, többek közt visszatért a tavalyi abszolút győztes szlovák gyári versenyző Rastislav Baranek, aki gyakori résztvevője világkupák döntőinek, illetve Európa Kupát is nyert már. Néhányan sajnos ideje korán feladni kényszerültek a versengést, köztük az egyik nagy esélyes Zámbó Dávid is, aki a pénteki szabadedzés legvégén bukott hatalmasat. Nagy fájdalmai ellenére a kórházban megnyugtatták, hogy nagy baj nincs, de az idei OB-t ki kellett hagynia. Ezúton is jobbulást kívánunk neki is és a többieknek is, akiknek sérülés miatt kellett távol maradniuk.
Az első két nap DH edzéseit követően, az esemény szombat délutánján egy klasszikus szakág tért vissza a programba, ám egy újragondolt lebonyolítással. A neve Team Parallel Slalom, azaz egy normál párhuzamos pályás szlalomverseny, de két fős csapatokkal, így igazán pörgőssé téve a lebonyolítást. A 25 nevezett csapatból az időmérő legjobb 16 alakulata jutott be a főtáblára, ahol egyenes kieséses rendszerben dőlt el a helyezések sorsa. A bulifutam jelleg ellenére az éles küzdelmeket mutatja, hogy a legjobb négybe az időmérő első két helyezettjén kívül a hatodik és tizenkettedik jutott be, akik nagyon ügyesen, néha kis szerencsével végig robogtak az elődöntőig. Az időmérő győztese, a Lenthár Gábor és Horváth Ferenc alkotta HJ! csapat egészen a döntőig futamot sem vesztett, így ők várhatták esélyesként a végső két menetet. A másik ágról Galavits Tamás, Gréczi Bálint párosa Crossingwaves Black néven már sokkal kalandosabb utat járt be, ki kellett ejteniük az időmérő második és harmadik helyezettjét is, ráadásul ez úgy sikerült, hogy minden alkalommal egy nyert és egy vesztett futamuk is volt és mindössze az időeredmények döntöttek a javukra. A kisdöntőben a bronzéremért a Tarr Tomi Fun Club és a hangzatos nevű Straight Outta Pinnyéd mérkőzött meg, előbbi két tagja Glokker Zoltán és Papp Norbert is meg tudta nyerni saját menetét, így egyértelmű eredménnyel állhattak a dobogó harmadik fokára. A HJ! és Crossingwaves Black döntőjében már nem volt ennyire magától értetődő a helyzet, ugyanis a verseny folyamán az első és egyetlen alkalommal le tudták győzni a HJ! egyik versenyzőjét, bár ez végül kevésnek bizonyult, hiszen Lenthár Gábor épp a döntőben kanyarította meg a legjobb futamidőt, amivel megágyazta helyüket a dobogó legfelső fokán.
Vasárnap már csakis a downhillé volt a főszerep, ahol hat kategória került kiírásra, melyekből kettő nyílt, azaz bárki elindulhatott, versenyzői engedély nélkül is. Közülük a merevvázasoknál Molnár Gergely diadalmaskodott, aki nem is olyan régen cserélte le összteleszkópos kerékpárját egy „acélparipára”.
A több, mint 160 főt számláló Openben óriási csatára lehetett számítani, számtalan esélyessel az első helyre. Köztük más szakágakból érkezett tehetséges riderek, korábbi válogatott versenyzők, DH legendák és már megszokott OB menők. A legendák rendkívül szűk táborából Krizsák János már az időmérőn is pirított, mindössze 26 századdal elmaradva az elsőként kvalifikáló, egy bizonyos Németh Ádámtól. Ádámról tudni érdemes, hogy a Downhill Országos Bajnokságok történelmében 2012 óta folyamatosan valamelyik kategória dobogóján áll, ráadásul egy Junior és három Merev győzelemmel is büszkélkedhet. Esélyeit csak az ronthatta, hogy az OB előtt egy héttel sikerült eltörnie a kisujját, de a bicskei srácot ismerve ez nagy megálljt nem jelentett neki és vitte is az első futamot. Harmadik helyezett Gréczi Bálint lett, aki előző nap a szlalomon már begyűjtött egy ezüstérmet.
A döntőre többen is megtáltosodtak, de hibákból sem volt hiány. Vígh-Kiss Gábor – alias Csope – volt az egyik sötét ló, aki szerencsétlenül érte utol az előtte rajtolót az időmérőn, így nem tudhattuk meg, hogy pontosan mire is képes, de elmondása szerint sok volt még benne és egy egyszerű matek után egyértelmű dobogó esélyesként lehetett számon tartani. Az utolsó kanyar viszont szerte foszlatta minden dobogós reményét, hiszen egy méretes előre szaltó állította meg a célvonal előtt. Ekkor már egy jó ideje a dirt-ös Kovács László és Vanczák Róbert volt az első két helyen, akiket először Szőllősi Gábor tudott megelőzni, majd érkezett a fentebb említett első három helyezett a kvaliról. Gréczi Bálint és Krizsák János is tudott javítani, azonban Bálint többet, ezzel helyet is cseréltek az aktuális lista élén, de Németh Ádámmal már ők sem bírtak, aki egyetlen ezred másodperc híján egy másodperc előnnyel biztosította be a hét éve tartó dobogós sorozatának folytatását és immáron harmadik különböző kategória győzelmét! Törött ujj ide vagy oda, Ádám rajt-cél győzelmet aratott Openben!
A bajnoki kategóriák közül a 30 év felettiek Masters mezőnyében Cser Máté címvédőként számított a legnagyobb esélyesnek, amihez nem is engedett kétséget. Tisztes távolságból követték őt a többiek, akik közül a legjobb, azaz a második Sebestyén Krisztián lett, harmadikként pedig az első apai örömök után visszatérő Kollár Balázs végzett. Papp Norbert szólhatott volna még bele az érmekért folyó harcba, de a döntős defektje megállította abban, hogy a szombati szlalom után egy másik medált is szerezzen. Negyedik a Kellys Factory Team menedzsere, a szlovák Michal Wiesenganger lett, ötödik egy korábbi Masters Bajnok, Deli Győző.
Következtek a sikerre rendkívül éhes fiatalok, köztük lépéselőnyben Cseh Martinnal, majd egy 8-10 fős brigád, akik között megjósolhatatlan volt bármilyen sorrend. Az időmérőn nagyon meg sem lepődött senki, Martin az ikonikus két perces határon belül teljesítette futamát, amivel nagy előnnyel az élen is végzett. Azonban egy OB-n a kvali nem sokat ér, mert a döntő alapján osztják a trófeákat. Sorra jöttek a srácok és igaz csak tizedes különbségekkel, de tartották az időmérős sorrendet, folyamatosan cserélődtek a hot seat-et jelentő aktuális első három helyen. Az első robbantó a Kellys Factory Team-es Kamil Fábry volt, aki az élre ugrása után meg is tudta tartani azt, először Cserjési Patrik érkezett be közvetlenül mögé. Majd a tavalyi döntőben kettőt is boruló, sisaktörő Szabó Boldizsár következett, aki a részidőnél már jelentős hátrányban volt, de óriási alsó szektort teljesített. Kevesebb, mint fél másodperccel futott be Kamil mögé és már csak a kvali első két helyezettje volt fent a hegyen. Közülük Galavits Mátyás már a felső részen eldobta, majd a fő esélyes mátrai ifjú titán Cseh Martin is, ezzel gyorsan az aktuális eredményekre nézve konstatálni lehetett, hogy a szlovák Kamil Fábry nyerte a kategóriát, a magyar bajnok pedig Szabó Boldizsár, aki alig tudta elhinni, hogy ez megtörtént. Hatalmas örömködés vette kezdetét a célterületen és környékén.
Az évről-évre szépen bővülő és fejlődő Női mezőny vette át a szerepet a Junioroktól, ahol három korábbi bajnok is rajthoz állt, az ő dobogós küzdelmeikre lehetett számítani. A mindössze 15 éves Tóth-Almási Borbála azonban már az időmérőn bejelentkezett az egyik éremre a harmadik helyével és igaz Megyaszai Lilla meggyőző előnyéhez az élen kétség nem fért, de a Seffer Judit, Vincze Lizi duó joggal aggódhatott a medálokért. Nem is maradt hiba nélkül a döntő, míg Judit öt másodperces javítással az ifjú hölgy elé került, addig Lizi kálváriája az OB döntőkkel tovább folytatódott és a pálya felső részén összeszedett hátrányát a kiváló alsó szakasszal sem tudta behozni. Igaz csak 28 ezreddel, de lecsúszott a dobogóról. A gyulai lány alsó etapjánál csak Lilla tudott jobbat, aki viszont felül is pirított, ezzel bő 12 (!) másodperces előnnyel, a férfiak között is bőven versenyképes idővel nyerte a kategóriát, immáron negyedjére!
A felnőtt férfiak csúcskategóriájának küzdelmei mindig tetőfokra hevítik a hangulatot, ez idén sem volt másként, sőt! Az időmérőn a világkupa rider Rastislav Baranek mögött az utóbbi két év bajnoka, Palotai Gábor végzett, de az időeredmények erősen sejtették, hogy tűzijáték lesz és a DH OB állandó speakere Győri Kristóf hangszálai is mehetnek majd párnapos kényszerpihenőre. Egyrészről sokan vágynak mindig a 2 perces lélektani határ áttörésére, másrészről sokaknak maradt a kvaliban itt-ott, nem is beszélve a spórolókról.
Először a tavalyi Open győztes és szombati szlalom ezüstérmes Galavits Tamás küldte be magát két percen belülre, majd a szlovák Ivo Kina is csatlakozott ehhez a prominens táborhoz. Palla Gergő „Güzü” is nagyot ment a nemes cél érdekében, miszerint valahogy haza is kell jutni, amire kiváló fedezetet nyújthat a pénzdíj. Azonban hamar más bevételi forrás után kellett néznie, hiszen a szezont szinte teljesen kihagyó Keresztes Péter all-or-nothing vasárnapot hirdetett, és míg két évvel ezelőtt az utolsó kanyarban eldobta a biztos bajnoki címét egy kiadós talajmintával, ezúttal eljutott a célig és a legjobb magyar időmérős eredménynél is jobb idővel vette át a vezetést. LiMiT Racing Team-es csapattársa, Giebiszer André jól ráijesztett, aki egy gyönyörű futammal, és egy 29-es kerékhez méltó alsó szektorral éppen csak Kero mögé jött be, a különbség mindössze 18 ezred mp volt!
A tavalyi Elite dobogós és korábbi Masters bajnok Lenthár Gábor volt a következő, ám a felső részen már bő egy másodperces hátrányt szedett össze, ami persze még nem ledolgozhatatlan. Meg is próbálta lefaragni, de a cél előtti meredek lelépőről rosszul érkezett és látványos, de szerencsére sérülésmentes fetrengésbe kezdett. Pár pillanattal később felvillant a kijelzőn a háromszoros Junior bajnok, Muszula Balázs részidője is, amiből egyértelműen látszott, hogy az első szektorban hibázott és Lentihez hasonlóan ő is kiszállt a bajnoki küzdelmekből, valamint a dobogós helyekről is le kellett mondania.
Már csak az időmérő három leggyorsabb versenyzője volt hátra, Ferenczi Marcell, Palotai Gábor, Rastislav Baranek sorrendben. A 2017-es Junior bajnok azonnal felborzolta a kedélyeket a hétvége legjobb splitjével és alul sem vett vissza, a célhoz közeledve viszont a Lenti féle lelépős mutatvány nála is elindult. Azonban valami egészen elképesztő mozdulatsor vette kezdetét, amivel először jobbra ment el a bringájának hátulja, majd azt követően azonnal balra és mindebből tempó vesztés nélkül kikeveredve még éppen ráfért az utolsó ugrató eldobójának szélére. Brutális 1:53.535-ös idő lett az eredménye, amivel 2.7 másodperccel vette át a vezetést Keresztes Pétertől. Akkora ováció és hangzavar tört ki a bakonyi völgyből, hogy valószínűleg még a Balatonnál is hallották. Palotai Gábor és Marci között dőlhetett tehát el a bajnoki cím sorsa, ráadásul Gábor egy igen komoly statisztika megdöntéséért is mehetett, miszerint az elmúlt 6 évben mindenki 2-2 trófeát szerzett, majd egy címvédés után tovább kellett adnia azt (2013-14: Liszi Attila, 2015-16: Zámbó Dávid, 2017-18: Palotai Gábor). Beszédes volt a részidő, 7 tized hátrányban volt az ajkai bringás mögött, ami a pálya aljához közeledve egyre csak duzzadt és már a befutó előtt elindult Marci szurkolói között az ünneplés, hiszen látszott már, hogy itt bizony kedvencük trikolór mezt fog kapni. Gábor végül 2 másodperccel jött be Ferenczi Marci mögé és 7 tizeddel Keresztes Peti elé.
Ekkor azonban még közel sem volt vége a versenynek, érkezett a világkupa döntős és Európa Kupa győztes, szlovák Rastislav Baranek, aki tavaly nem csekély fölénnyel tudott nyerni Eplényben. Az abszolút győzelem volt a tét és hihetetlen módon minimálisan, de hátrányban volt a pálya felénél a friss Elite Férfi bajnok mögött. Mint később a döntő futamának fejkamerás felvételéből kiderült, egy nem túl szerencsés helyen hibázott. Az alsó részen viszont nem volt kegyelem és maga mögé utasította az ajkai srácot, ezzel megszerezve idén is az abszolút első helyet.
A sorozat tehát folytatódik, idén sem sikerült másodjára címet védeni és máshoz került a piros-fehér-zöld mez.
Az eredményhirdetésen rengeteg vidám arcot láthattunk, akik megérdemelten vehették át bőséges nyereménycsomagjaikat, majd a célba érkezők közötti sorsolások után fájdalmas búcsút intett egymásnak a hazai downhilles társadalom, akik ekkora számban még sose képviseltették magukat hazai versenyen. Elképesztő hangulat uralkodott a csapatsátraktól, a pálya melletti pontokon át a célterületig, mindenhol! Gratulálunk a bajnokoknak és minden résztvevőnek!
Folytatás 2020-ban, ki tudja milyen fejleményekkel, hiszen ki gondolta volna, hogy idén például Juniorban Szabó Boldizsár vagy a felnőtteknél Ferenczi Marcell fogja a bajnoki mezt hordani!
