Papp Laci örök

Magyarországon elkerülhetetlenül, ha az ember meghallja az ökölvívás szót, szinte minden generációnak, elsőnek Papp Laci neve ugrik be. De külföldön is, ha jár az ember és megkérdezik tőle honnan jön, és azt mondja magyar, akkor azonnal Puskás Öcsi és Papp Laci nevével azonosítják az országot, esetleg mellettük még az „ungarische gulással”.

 

Papp Laci, akit barátai csak Görbének becéztek, 1926.március 25-én született Budapesten. A fiatal vagányról, hamar kiderült, hogy Isten adta tehetsége van az ökölvíváshoz. Olyan kiváló edzők keze között nevelkedett, mint Fehér István és Kovács Károly. Fehér István 1945-1950 között foglalkozott vele, ő volt a klasszikus nevelőedzője. Kovács Károly 1951 és 1952 között csiszolta tovább. De az igazi nagy találkozás Mester és Tanítvány között 1953-ban következett be, amikor a legendás Adler Zsigmond kezei közé került, aki egészen 1962-ig foglalkozott vele. Nem csak Mester és Tanítvány voltak ők egymásnak, hanem kapcsolatuk igazi mély barátságra épült, egyfajta Apa és Fia viszonyának írható le legpontosabban.

 

1942-ben kezdett el bokszolni és azonnal megérezte, ez nem csak hobbi számára, ez az élete célja és versenyszerűen akarja csinálni. A MOM SC volt az első klubja 1942-1945 között, aztán 1945-1950 között a Budapesti VSC versenyzője volt, majd 1951-1953 a Bástya, a mai MTK harcosa, végül 1951-1956 között a Vasast erősítette és itt is ért véget amatőr pályafutása.

 

1946 és 1956 között amatőrként kilencszer lett magyar bajnok.

1948-ban Londonban, 1952-ben Helsinkiben, és 1956-ban Melburne-ben is olimpiai bajnok lett.

1949-ben Osloban, 1951-ben Milánóban is megszerezte az Európa-bajnoki címet.

A pályája elején középsúlyban versenyzett, aztán nagyváltósúlyban ért el szintén kimagasló eredményeket. Sport sikereivel és közvetlen, kedves személyiségével egyaránt hamar elérte, hogy a szurkolók nagyon mélyen a szívükbe zárják és rajongva szeressék. Hiába lett ő nagy sztár, elismert és megbecsült sportoló, végig megmaradt egyszerű, szerény és jó humorú fickónak.

 

A politika nem nézte jó szemmel, hogy pályafutását profiként kívánta folytatni, de Marosán nyomására végül engedték neki, bár folyamatosan akadályokat gördítettek az útjába. Amikor lehetősége lett volna profiként ringbe szállni a világbajnoki öv megszerzéséért, letiltották erről és ma se igen lehet magyarázat arra, hogy miért, amikor nagyon jó esélye volt arra, hogy megszerezze a világbajnoki címet is. Egyedül az Európa-bajnoki címért engedték, hogy elinduljon, melyet természetesen magabiztosan nyert. 29 mérkőzésen lépett profi versenyzőként a szorítóba 27 alkalommal győzött, két esetben ért el döntetlent, de soha nem tudta senki legyőzni őt. Ma nevét a nemzetközi profi ökölvívás történelmében ott jegyzik, ahol Muhammad Aliét, Joe Louis-ét vagy Tysont és a Klicsko testvérekét.

 

Az aktív pályafutása után edzőnek állt. Sikert ért el a Ferencvárosnál 1964-1968 között, de sokat köszönhetett neki 1968-1969 között a Budapesti Honvéd is, végül az Óbuda TSZ SK edzője volt 1978-1979 között.

1969-től egészen 1978-ig töltötte be a szövetségi kapitány munkakörét, ezen időszak alatt jelentős sikereket ért el versenyzőivel. Egy év szünet után, 1979-1992 között megint csak ő irányította a válogatott munkáját. Még 66 évesen is képes volt bemenni a ringbe és pontos ütéseket mutatni a tanítványoknak, nevelteknek. Olyan kiváló olimpiai bajnokoknak volt tanítója, mint például Gedó György vagy később Kovács István.

 

Számtalan díjat és elismerést tudhatott magáénak:

 

Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)

Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951)

A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[

Mesteredző (1970)

NOB-érdemrend (1982)

A WBC (Bokszvilágtanács) öve „a világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” (1989)

Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1992)

Nemzetközi Fair Play-díj (életmű) (1993)

Magyar Örökség díj (1995)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)

A Köztársasági Elnök Aranyérme (1996)

Miniszteri Díj (1996)

A Boxing Hall Of Fame tagja (2001)

Millenniumi Ezüst Emlékérem (2001)

Angyalföld díszpolgára (2001)

Budapest díszpolgára (2001)

Hegyvidék posztumusz díszpolgára (2014)

MOB-médiadíj SportEMBER posztumusz különdíj (2016)

 

Számára mindennél többet jelentett a sportág iránt érzett szerelme, az utca emberének, felé irányuló határtalan tisztelete és szeretete. Papp Laci neve ma is fogalom, és amíg magyar él a földön, nyilván az is marad.

Legendás sportolónk ma lenne 93 éves.

Szeretettel és nagy tisztelettel emlékezünk rá és soha nem felejtjük, mennyit köszönhet neki, szeretet sportágunk.

 

Foto: www.sport365.hu

Forrás: www.boxing.hu – RSS