A vívók olimpiai konzultációján Gémesi György elnök bevezetésként elmondta, lezárult egy kétéves átalakulási folyamat, a feszültebb periódust követően végre nyugalom honol a sportágban, az elmúlt évek drámai költségvetési problémáin is sikerült úrrá lenni.
„A gondok megoldásában sok segítséget kaptunk a MOB-tól, amit ezúton is köszönünk – ami igazán fontos, hogy az utánpótlásban elindított programok első jelei már kezdenek látszani.”
Persze, azért nem minden rózsaszín: Füleky András két általános, rendkívül égető problémát vetett fel. Az igazgató elmondta, az ellehetetlenülő sportegészségügyi ellátással kapcsolatban megoldás lehetne, ha a szövetség – akár fejkvóta rendszerben – szerződést köthetne a sportkórházzal, hogy milyen OSEI-szolgáltatást milyen anyagi feltételek mellett lehet igénybe venni, avagy a szövetség kész lenne áldozni arra, hogy megkapja ugyanazt a színvonalat, amit a múltban. Emellett egyre nagyobb gondot jelent a létesítmény-helyzet, a pástok ugyanis egyre siralmasabb állapotban vannak: „lelakott, elkopott, lepusztult, és még sorolhatnánk a jelzőket…” – mondta Füleky, jelezve, folynak a tárgyalások, hogy a tatai edzőtáborban, illetve a budapesti központi edzőteremben miként lehetne normalizálni a viszonyokat.
Ezzel kapcsolatban Kulcsár Győző, a párbajtőrözök kapitánya kijelentette, „ugyanazokon a pástokon vívnak a gyerekek, amelyeken még én is vívtam, és az nem mostanában volt…” A négyszeres olimpiai bajnok maestro szerint középkori állapotok uralkodnak az edzések helyszínein, és reménykedik, talán a pekingi játékok előtt sikerül megoldást találni. Ami magát a sportot illeti, Kulcsár elmondta, különösen a fiúknál igazán nehéz a válogatás: védettséget szán annak a kvartettnek, amelynek tagjai az eddigi eredményeket kiharcolták, de ez még nem jelenti azt, hogy neki könnyebbé válik a dolga; egy abszurd szabály szerint ugyanis míg a vb-n négytagú csapat szerepelhet, és az összeállításnál az edzőnek szabad keze van, az olimpián az egyéniben nem induló negyedik tartalék csak sérülés esetén cserélhető be, nem lakhat a faluban, fenn kell ülnie a lelátón, ahonnan „civilben” kell beugrania szükség esetén. Kulcsár az egyéniben azokra számít, akik nyerő típusok, azaz lehet, hogy kevesebbszer járnak döntőközelben, ám ha eljutnak a végjátékba, akkor nyernek is.
Női párbajtőrben 11 európai indulhat, egy nemzetből maximum kettő: egyelőre Szász Emese áll megnyugtató helyen, a többieknek nagyon kell harcolnia. Ami biztos, a jövő évi három GP-n döntőbe kell kerülnie annak a magyarok közül, aki ott akar lenni Pekingben. Ha valaki az első budapesti GP-n nem jut be a nyolcba, annak nemigen marad esélye – és innentől kezdve fel lesz adva a lecke a kapitánynak és a versenyzőknek. Felvetődik ugyanis, hogy attól fogva esetleg a többieknek egyrészt a nagy vetélytársak „eltakarításán” kell fáradozniuk, másrészt akár asszók leadásával a még esélyes honfitársat illene támogatniuk. „A leadás még csak-csak megy, de van, aki nem kéri…” – jelezte Kulcsár, hogy nem egyszerű a hölgyek szakmai munkájának irányítása.
A kardozóknál a férfiak világbajnoki aranya még nem garancia a kvótára, ugyanakkor a csapat helyzete sokkal rózsásabb, mint Szentpétervár előtt: négy GP-n azért jól kell szerepelni, már csak azért is, mert míg a kvalifikációs rangsorban harmadik helyen állnak az urak, a kiemelésről döntő világranglistán éllovas; ha ezt a pozíciót megőrzi, Pekingben a négy közé jutásért a leggyengébb riválissal – például Venezuelával – kell majd vívniuk. A női kardozóknál a csapat esélye minimális (a sérült Csaba Edina és a külföldön tanuló Varga Dóra kiesése súlyos érvágást jelentett), egyéniben még van esély.
A tőrözőknél fordított a helyzet: a hölgyeknél a csapat szinte biztos pekingi résztvevő, egy versenyen a részvétel elegendő a kvóta bebiztosításához. Bernáth Zoltán szakágvezető jelezte, az egyéni indulásnál a világranglista lesz a perdöntő. A férfiaknál csekély az esély arra, hogy akár egy tőröző ott lehessen Pekingben: cél immáron a kvalifikációs különviadal lehet, amelyről az első három jut ki az olimpiára.
Gémesi György végül szólt arról, hogy a nemzetközi szövetség közelgő madridi kongresszusán elsősorban a „helyezkedés” a tét, hogy a jövő évi választásokon végre több magyar is fontos pozícióba juthasson, ma ugyanis csak provinciális bizottságokban ülnek képviselőink. Ennél is fontosabb azonban, hogy a honi szövetség megkezdte a lobbizást a 2011-es világbajnokság rendezési jogának elnyeréséért – amire a hírek szerint egészen jó esély van.
