A hetvenes-nyolcvanas években világszerte ismert szakember volt Vígh László (képünkön), akinek legeredményesebb tanítványa, Magyar Zoltán kétszer is olimpiai bajnok tudott lenni lólengésben. Mára már nyugdíjas, Káptalanfüreden él, de azért amiről kell, még mindig van véleménye.
– Bár annak idején mind a hat szeren fel kellett készíteni a versenyzőket, azért igazán akkoriban is a lólengés specialistájának számított.
– Egészen más világ volt akkoriban. Magyar Zoltánnak annyit kellett edzenie ahhoz, hogy valamennyi szeren elfogadható gyakorlatai legyenek, amit a mai legjobbak el sem tudnak képzelni. Pályafutása utolsó éveiben, még a moszkvai olimpia előtt volt rá eset, hogy három hónap alatt tíz kilót kellett leadnia. Ezt kizárólag igen kemény munkával sikerült elérnie.
– A lólengés sokáig magyar szernek számított, s most is van egy kiválóságunk itt Berki Krisztián személyében.
– Berki lovon egyszerűen zseniális. A jelenlegi gyakorlatával mindent elérhet, ráadásul ez az összeállítás még bővíthető is.
– Eddig csupa pozitívum. Berki mégis sokkal nehezebben boldogul, mint azt bárki is gondolná. Mást ne mondjak, nem tudott kijutni az olimpiára.
– Nagyon régen a tornát kiegészítették, például rúdugró versenyszámmal, amelynek eredményei beleszámítottak a csapatversenyek végső pontszámaiba. Később hat szeren kellett 8,5 pontos átlagot elérni ahhoz, hogy bárki indulhasson. A bomlasztás Amerikából indult el; ott ugyanis az egyetemi bajnokságokon minden szeren más és más képviselte az egyes tanintézményeket, a részeredményeket pedig összeadták. Így jutottunk el szép lassan odáig, hogy „egy szeres” indulóként csak a világbajnoki aranyérmesek jutottak be az olimpiák szerenkénti döntőibe.
– Legutóbb újabb változások jöttek divatba. Ezek miként befolyásolják Berki eredményességét?
– Az indulóknak kedvenc szerük mellett minimum másik két szeren is el kell indulniuk, s csak abban az esetben lehetnek ott a szerenkénti döntőben, ha ezeken a szereken legalább a mezőny átlagát teljesítik.
– Ezt a feltételt véleménye szerint képes teljesíteni Berki Krisztián?
– Megvan erre a reális esélye. Egyébként egész évben hatalmas félsz dolgozik benne azért, nehogy megsérüljön. Szerintem ha minél többet edzene más szereken, annyival nagyobb lenne az esélye annak, hogy versenyképes marad, nem sérül le.
– Vígh Lászlóról egyre kevesebbet lehet hallani?
– Az idő elszaladt, nyugdíjasként már nem akartam minden szeren megújítani a nemzetközi bíróvizsgámat, kisebb hazai versenyeken viszont még elpontozgatok. Közben vagy két évtizede elkezdtem módszeresen foglalkozni tornaszerek javításával. Az első időkben még a feleségemet is bevontam az „űzelmeimbe”: ő varrta a szőnyegeket. Bár igyekeztem a részmunkákat kiszervezni, de például a gyűrűk hevederjét mind a mai napig itthon készítjük el.
– Ezekkel a munkákkal elsősorban azoknak a szakosztályoknak tesz megfizethetetlen szívességet, akik még a többieknél is kevesebb pénz felett réndelkeznek. Ebből meggazdagodni viszont végképp nem lehet. Legalább megköszönik Önnek igen értékes munkásságát?
– A napokban volt egy öregfiúk találkozója Budapesten. Amikor munkásruhámban állítottam be az összejövetelre, megjegyezték: megjött a szövetség ószerese. Azt hiszem, ebben minden benne volt…
