Nincs már papírforma

Remekül kezdődött a 2017-es év a magyar jégkorongban. A leány U18-as válogatott negyedik helyen végzett a divízió I/A csoportos világbajnokságon.

STJ A budapesti torna tapasztalatairól kérdeztük Kolbenheyer Zsuzsannát, a Magyar- és a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnökségének tagját.

Kolbenheyer Zsuzsanna adta át a díjat a szlovákok elleni meccs legjobb magyar játékosának, Váradi Orsolyának Fotó: MJSZ

Kolbenheyer Zsuzsanna adta át a díjat a szlovákok elleni meccs legjobb magyar játékosának, Váradi Orsolyának  •  Fotó: MJSZ

– Erre számított?
– Megtisztelő, hogy sorozatban másodszor lehettünk házigazdái a leány U18-as divízió I/A csoportos világbajnokságnak – mondta Kolbenheyer Zsuzsanna, aki azzal is beírta a nevét a hoki hazai történelemkönyvébe, hogy ő volt itthon az első leigazolt női játékos. – A lányoknak óriási élményt jelentett, hogy hazai közönség előtt játszhattak. Az elvárások nem voltak túl magasak, hiszen egy nagyon fiatal csapattal szerepeltünk a tornán. A keretben jó néhány 2001-ben és 2002-ben született hokis is helyet kapott. A riválisoknál zömében 1999-es és 2000-es születésű játékosok kaptak helyet, s ez a két-három év különbség nagyon sokat számít.

– Ehhez képest a mieink hat pontot szereztek, és Ausztriát, illetve Franciaországot is megelőzték a tabellán.
– Nagyon büszke is vagyok a lányokra, hiszen szinte már erőn felül teljesítettek ezen a világbajnokságon. A cél az volt, hogy próbáljunk meg bennmaradni a második vonalban, ahol a top divízióban eltöltött két év után immár jó ideje szerepelünk. A csapat e feladatnak maximálisan megfelelt, ami azért is örömteli, mert a következő években nagyon sok tehetséges lány kerül majd be az ifjúsági korosztályba. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy ők a divízió I/A-ból próbálhatnak majd meg feljutni az elitbe, vagy az alacsonyabb osztályból, netán a kvalifikációból kellene nekirugaszkodnunk. Mert a nagy álom továbbra is az, hogy térjünk vissza a legjobbak közé.

A Tüskecsarnokban egymásra talált a csapat és a közönség Fotó: MJSZ

A Tüskecsarnokban egymásra talált a csapat és a közönség  •  Fotó: MJSZ

– Milyen szakmai tendenciákat látott a vb-n?
– Általánosan jellemző lett a női jégkorongra, hogy már nemigen lehet papírforma-eredményekkel számolni. Egyszerűen azért, mert játéktudásban nagyon közel kerültek egymáshoz a csapatok. Így aztán előfordulhat, hogy valamelyik válogatott az egyik nap rossz produkcióval kikap egy gyengébbnek vélt ellenféltől, következő nap viszont remek teljesítményt nyújtva egy erősebbnek hitt riválist győz le. Talán csak az amerikaiak és a kanadaiak emelkednek ki a mezőnyből, az összes többi ország között egyre inkább csökken a szakmai különbség.

– Mi szól a németek feljutásához és a franciák bukásához?
– A franciák kiesése mindenképpen váratlan eredmény, hiszen tavaly ők még a top divízióban versenyeztek. Nem hittem volna, hogy a divízió I/A-ból is rögtön kihullanak. A németek aranyérme viszont nem meglepetés. A szlovákokkal együtt az övék volt a legrutinosabb társulat, előzetesen őket tippeltem volna feljutásra esélyesnek.

– A tavalyi miskolci és mostani budapesti rendezés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Megpróbálja-e zsinórban harmadszor is elnyerni a Magyar Jégkorong Szövetség a leány U18-as divízió I/A csoportos vb lebonyolítási jogát?
– Szerintem igen. A probléma csak az, hogy a nemzetközi szövetség szabályai szerint az előző évi házigazda nem ismételhet, ha van másik pályázó is. Az még kérdés, hogy lesz-e? Az esélyeinket nem javítja, hogy a divízió I/B-ből az olaszok kerültek fel, akik szintén szívesen vállalják a vendéglátó szerepét. Az osztrákokkal beszéltem a vb utolsó napján, ők nem erőltetnék a rendezést, a szlovákok még kevésbé. Teszünk egy újabb kísérletet, aztán majd elválik, triplázhatunk-e. Lassan egyébként időszerűvé válik, hogy felnőtt női vb-re is kandidáljunk.

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS