Tíz évvel Szávay Ágnes sikerét követően ismét magyar teniszező nyert a klostersi U18-as egyéni Európa-bajnokságon. A 18 esztendős Bondár Anna az idén már a felnőttek között szerepel, de egy trófea erejéig visszatért a korosztályába.
reb • Az Annával készített interjúból kiderült egyebek között az, hogy jó volt kiszakadnia a felnőttek profi világából, és visszatérni „a juniorok oldottabb környezetébe”. És persze az is, hogy így még soha nem ünnepelte a névnapját.
– Kaptál valaha ennél szebb névnapi ajándékot?
– Még soha. Általában versenyzem valahol, amikor a névnapomat ünneplem, de korábban nem nyertem még tornát ennek örömére. Pláne nem Európa-bajnokságot.
– Vártad magadtól a sikert?
– Már az is meglepett, hogy egyáltalán indulhattam. Bár megtehettem volna, az idén nem versenyeztem a juniorok között, mert a felnőttek világában akartam bizonyítani. Ezért aztán nem szerepelek a korosztályos világranglistán. Csakhogy Gálfi Dalma harmadik a rangsorban, így harmadik magyarként én is pályára léphettem. Eredetileg 10 ezer dolláros versenyen szerepeltem volna, de persze egyáltalán nem bántam, hogy módosítani kellett a programon.
Bondár Anna aranyat nyert a névnapján • Fotó: tenniseurope.org
– Biztos nem érezted nyűgnek? Hiszen a tenisz tipikusan egyéni sportág, a játékosok ritkán nézik az ország érdekeit.
– Dehogy, nagyon szeretek a válogatottban szerepelni! A többi versenyen jellemzően mindenki a saját dolgára összepontosít, most viszont végre csapattal utaztunk, a lányokkal egymásért szurkoltunk.
– Többször is szükséged volt a társak biztatására, hiszen a hatból három meccset a döntő szettben nyertél meg.
– A spanyol Bucsa már 7-5, 5-2-re is vezetett ellenem a nyolcaddöntőben, akkor azért meglegyintett a kiesés szele. Szerencsére, erős tudtam maradni. Kicsit meglepett aztán, hogy a következő ellenfelemet, a wimbledoni juniorversenyen egyesben döntős orosz Anna Blinkovát simán győztem le, csak három játékot nyert ellenem. Előzetesen nagyjából az első négybe jutást vártam magamtól, de ahogyan ez sikerült, persze megnőtt az étvágyam.
– Nem tartottál attól, hogy a döntőbeli az ellenfeled, Jil Teichmann hazai pályán szerepel?
– A korábbi meccsekre kevesen jöttek ki, viszont a fináléra már sokan voltak kíváncsiak, és persze nem nekem szurkoltak. Kicsit megilletődtem, talán emiatt is veszítettem el az első játszmát, de utána belelendültem.
– Belegondoltál, hogy Szávay Ágnes 2005-ös sikere után te vagy az első magyar győztes a korosztályban?
– A pályán vagy a serleg átvételekor még nem, de aztán átfutott rajtam. Így még inkább örülök. De a legjobb az volt, hogy kicsit kiszakadtam a felnőttek profi világából, és visszatértem a juniorok oldottabb környezetébe, barátokkal, ismerősökkel találkozhattam.
– De hamarosan folytatódik a profi verkli…
– Nem bánom, hiszen fontos célokat fogalmaztunk meg erre a szezonra. Az év végére szeretnék a legjobb négyszáz közé kerülni a felnőttek között. Bár mandulagyulladás miatt tíz napot kihagytam, és sokáig antibiotikumot szedtem, úgy érzem, hogy a mostani 570. helynél jóval előrébb is kerülhetek a felnőtt-világranglistán.
