Várkonyi Gabriella: Egyedül – a csapatban

image Július 14-én elkezdődik a budapesti vízilabda Európa-bajnokság, mely július 27-ig tart. A 12 férfi és 8 női válogatott részvételével zajló, két hétig tartó kontinensviadal színhelye a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda lesz. A viadalra minden induló csapat 1-1 bírót delegált, Magyarország női játékvezetője Várkonyi Gabriella lett, aki pénteken szerkesztőségünk vendége volt, és pályafutásáról beszélt.

A kezdetek

-Öt éves korom óta sportolok, 12 évig úsztam, majd miután 1983-ban elindult a női vízilabda, váltottam, és a TF alatt vízilabdázni kezdtem. Válogatott lettem, és 1985-ben az első Eb-n második helyezést értünk el holland hegemónia alatt.

Játékvezetői pályafutás

-1984-85-ben a teljes női csapatot beíratták a BVSZ által szervezett játékvezetői tanfolyamra, hogy a szabályokat jobban megismerjük. Pár lánynak volt kedve megpróbálni a játékvezetést, de a végén én maradtam egyedül. Utánpótlás mérkőzéseket vezettem, de hamarosan férfi OB mérkőzésekre is delegáltak. A korosztályom és a fiatalabbak azonnal elfogadtak, az idősebb korosztályról most nem teszünk említést.

Első mérkőzés…

-Az első mérkőzésem UTE meccs volt, Wolf Péter volt a csapat edzője, és virágot kaptam tőle az első meccsem emlékére.

Külföld

-1986-ban felkerültem nemzetközi kategóriába, 88-89-ben már női versenyekre is mentem.

1989-ben elköltöztem Magyarországról. 14 évig Olaszországban éltem és sportoltam, utána Horvátország és Magyarország között éltem 6 évig, itt sportturizmussal foglalkoztam.

A 2010-es vízilabda Eb-ig, két éven át a horvát női válogatottnál voltam Team Manager, ezen kívül a Mladost Zagreb vízilabda klubnál edzősködtem női vonalon.

Újra itthon

A zágrábi Eb után visszaköltöztem Magyarországra, bejelentkezetem a szövetségbe, el is kezdtek küldeni játékvezetésre. Egy éven belül már kaptam férfi OBI-es meccseket, érdekes, hogy nőit szinte egyáltalán nem. Egy állami cégnél dolgoztam hazaérkezésem után és 2011-től dolgozom a Honvéd Utánpótlás VKSE-nél,  utánpótlás edzőként. Egy éve technikai vezető is vagyok. 2012-ben, Londonban az előolimpiai tornán vezettem, 2013-ban a kazani, oroszországi Universiadén, utána a volosi, görögországi U20 női VB-n. A mostani, budapesti Eb lesz a legrangosabb nemzetközi megmérettetésem. Készülök rá, testben-lélékben, hétköznap is, ha tudok -és ha küldenek-, edzőmeccseket is szívesen vezetek. Sok segítséget kapok a klubomtól és kollégáimtól. A munkámat maximálisan elvégzem, de ezen túl is segítenek. Szeretném, ha büszkeséggel töltené el őket a szereplésem és szakmailag fel tudnánk használni az ehhez hasonló sikereket.

Kritika, támadások

-Válasszuk külön a szakmát és a lelátót… A szakvezetéstől és a játékosoktól, ha információt kapok, ami építő jelleggel hat, azt nagyon jó néven veszem, erre mindig odafigyelek. Normális hangnemben a negatív kritikát is jól viselem, tanulok belőle és segít a fejlődésben. Sokat jelent, ha bátorítanak, támogatnak… nő vagyok. 
A nézőtér… Egyre jobban eldurvul a világ, itt is megfigyelhető, főleg az utánpótlásversenyeken. Megengedhetetlen hangnemben szitkozódnak, a játékban előforduló hibák többségét a játékvezetésben látják, a szülők (tisztelet a kivételnek) ilyenkor elfelejtik, hogy ez egy sport, amiben szabályok vannak, nekik csak a győzelem számít, mindenáron és ez nagyon szomorú… sok mindent le kell nyelnie a játékvezetőknek, zsürinek, ez most egy rossz irányba tartó tendencia.

Egyetlen negatív dolog hátráltat, ezt nem lehet pozitívan átélni, az az álnéven mocskolódás, ami a közösségi szakoldalakon folyik, mintha egy ember gerjesztené, de erre is felkészültem, és elindítottam a jogi és rendőrségi eljárásokat. Ezzel nem is kívánok többet foglalkozni, ezt a hatóságokra bízom.

Visszatérve az EB-re, bízom a magyar sikerekben, a magyar férfi és a női válogatott sikeres szereplése mellett remélem, hogy a két magyar játékvezető munkája is megelégedésre ad majd okot mindenkinek a szakmában és a nézők között is.

ezüst