- A mob.hu először arról kérdezte 2009 egyéni-, illetve 2011 csapatvilágbajnokát, hogyan sikerült az alapozása?

„Most járunk a vége felé, s az eddigiekről csak annyit mondhatok: nagyon jól. Részletekbe viszont nem szívesen mennék bele, hiszen a miértek megválaszolása már a szakmai titkok kategóriájába tartozik.”

- Akkor inkább az egyes számokról mondjon néhány szót, hogyan áll és miben lehet leginkább esélye a javításra?

„A legstabilabb szám az úszás, ott érheti az embert a legkevesebb meglepetés. Ebben a korban - Marosi huszonnyolcadik évében jár - már az elsődleges cél a korábban elért eredmények megtartása. A legtöbb a víváson múlhat, ahol nagyon kevés az olyan versenyző, aki képes mindig stabil formát hozni. Aki megáll hatszáz pontnál, az gyakorlatilag kiesett a versenyből. A remények megtartásához legalább 8-900 pont között kell gyűjteni. Ezért folyamatosan keresem az alkalmat arra, hogy a felnőtt párbajtőr válogatott tagjaival is gyakorolhassak. Hétfőn is ezért utaztam a tatai edzőtáborba. Egyébként két mesterem van: Kovács Iván és Magyari István. Mindkettőjüktől nagyon sokat tanulok, jó összhangban dolgozunk együtt.”

- A lovaglással miként áll?

„Ez az a próba, ahol életem végéig van mit tanulnom, ahol soha nem lehetek nyugodt.”

- És a kombinált szám?

„Egyre jobban megszokom, a lézer pisztoly sem okoz gondot. A Symában mindössze két hibám volt a három sorozatban és ezt az eredményt bármelyik versenyemen elfogadnám.”

- Akár a londoni olimpia döntőjében is?

„Akár ott is, bár azt azért megjegyezném: mindig az adott szituáció a döntő. Egészen másképp állhat a lőállásba valaki, ha van fél perc előnye, s megint másként, ha „alulról” kell megpróbálnia feljebb kapaszkodni.”

- Tényleg, ha eljut Londonba, milyen eredménnyel lenne elégedett?

„Azt hiszem, erről nem kell sokat magyarázkodnom. Ha kijutok, akkor mindent elkövetek, hogy a lehető legtöbb ponttal fejezhessem be a vetélkedést. A magyar sportközvéleménynek komoly elvárásai vannak, a magyar emberek elsősorban az aranyérmekkel számolnak, s mindehhez még jönnek a magyar öttusasport tradíciói, amelyek mind kötelezik a nemzeti színek képviselőit.”

- Kik lehetnek a legnagyobb riválisai a magyar férfi öttusázóknak?

„Mindenképpen az oroszok, de mellettük a csehek, litvánok és ukránok is nagyon komoly erőt képviselnek. S akkor még nem említettem a németeket, az angolokat és a franciákat, akik szintén rendelkeznek nemzetközi szinten is ütőképes versenyzőkkel.

- A majdani londoni magyar részvevők közül kiktől vár különösen sikeres szereplést?

„A vívókkal sokat vagyunk együtt, nekik kiemelten szurkolok - ezekben a hetekben legfőképpen a férfi kardcsapatnak, hogy sikerüljön kvótát szerezniük. A birkózók is nagyon közel állnak hozzám: Módos Péter, Kiss Balázs és Fodor Zoltán minden buzdítást megérdemel. Talán még az úszókat kell külön is méltatnom, Gyurta Danit és Cseh Lacit, no és természetesen a tornász Berki Krisztiánt...”