A ritka, oxigénmentes levegőben való edzés kiváló felkészülés maratoni futók és kerékpárversenyzők számára. Egy most végzett vizsgálat szerint azonban a szívelégtelenségben szenvedők számára is jótékony hatású lehet.

A különös eljárással nyert eredményeket az Amerikai Szív Szövetség most befejezett kongresszusán ismertették.
A Simon Maybaum vezette szívgyógyászcsoportot szívelégtelenség miatt kezelt betegeket terhelt meg igen óvatosan és fokozatosan a szívósságot igénylő élsportolók edzésmódszerével, azt vizsgálva, hogy a csökkent fizikai teherbírású betegek a mind ritkább levegőben miként terhelhetők.
A vizsgálathoz a speciális eszközt vettek igénybe, amely beállítástól függően kevesebb oxigént tartalmazó levegőt állított elő, ahhoz hasonlóan, mintha a kamrában tartózkodók bizonyos tengerszint feletti magasságban lettek volna, ám a légnyomás nem változott.
A 12, stabil klinikai állapotban lévő beteg három héten keresztül tíz alkalommal tartózkodott, három-négy órán át olyan ritka levegőben, mint amilyen 1500 méter magasságban fordul elő. Ezt használták később "induló magasságnak", majd innen kerültek alkalmanként 300-300 méterrel "magasabbra", egészen 2700 méterig.
A betegek fizikai teherbírása értékelhetően javult, nagyobb teljesítményük a vizsgálat befejezése után egy hónap múlva is megmaradt. Saját bevallásuk szerint életük minősége is jobb lett, frissebbnek érezték magukat. A műszerek megerősítették a szubjektív észlelést: a szív és a tüdő teljesítménye is mérhetően fokozódott.
A munkacsoport most több beteg vizsgálatát tervezi, hogy gyógyszermentes kezelési technikát dolgozhassanak ki a szívelégtelenségben szenvedők számára.