Ganxstával -sportoltam-

ganxsta_4.jpgFocizik. Igaz, Ganxsta Zolee most nem a pályán nyomja, barátaival a playstationt pörgeti. Az angol bajnokság csapataival játsszanak, a rapperé a West Ham United. Az első kanyarban kiporolják, így míg vár a következő -fellépésére-, elkezdjük a beszélgetést.

A téma a sport, s ha már XLsport, kezdjünk keményebb műfajjal. Jöjjön a boksz! Megkérem, idézze fel a celebeket felvonultató, sztárboxos részvételét, amikor mackónadrágban, atlétatrikóban, svájci sapkában, kezében egy üveg piával közelített a szorító felé. Azonnal javít, kijelenti, az egy bőrkalap volt, nem -svájci-. – Ja, ja, a Fedőneve: Donnie Brasco című filmből – próbálok kikeveredni az általam előidézett hülye helyzetből, de csak még mélyebbre jutok. – Nem, nem – mondja nyugodtan -, az Mickey O’neil figurája volt a Blöffből. Végre leesik nekem is, bár kábé ötször láttam Guy Richie filmjét, benne a csupaszöklű roma bunyóssal, akit Brad Pitt alakított. Mentségemre legyen mondva, ő kicsit jobban le volt szálkásítva, mint Ganxsta, de ettől még észrevehettem volna a hasonlóságot kettejük között. No, mindegy, Zolee ütései viszont legalább olyan kemények voltak, mint Mickey horgai, a második menetben rommá ganxsta_rekasi.jpgzúzta kihívóját, a színész Rékasi Károlyt. A titokról faggatom, kiderül, a meccs előtt kőkemény öthetes kiképzést kapott Szikora István, alias -Bunyós Pityu- boksztermében, ahol a WBF cirkálósúlyú világbajnok Hidvégi György és társai püfölték módszeresen, így Rékasi fülesei már csak cirógatásnak hatottak.

– Az első menet után így is alig éltem, az előző estét végigpiáltuk, az erőnlétem nullvektor volt – avat be a részletekbe. – A szünetben mondtam Szikora Pistának, meghalok, mire ő azt felelte: akkor üsd ki! A ringben pontosan hallottam az utasításait, hogy mikor, mit kell csinálnom. Tettem, amit kért, s pár kemény pofonnal sikerült befejeznem. Nem volt más választásom.

Előhozom a bokszvilágbajnok, Kovács István jótékonysági gáláján való -verekedését- is, amikor karteles haverjaival igazi pankrációt rendezett egykori mentora, -Bunyós Pityu-, s az őt korábban pofonokkal elárasztó Hidvégi György ellen. Elismeri, nem volt ellenére a buli, nagyon jól érezte magát a bunyósok között.

 -Döglégyről- az az ember érzése, hogy egy fekvőtámaszt is undorral nyom le, s csibész életmódjába nem fér bele a pankracio.jpgtestkultúra. Fazonja azonban másról tanúskodik, tisztességes izomzattal rendelkezik, s a fejemet rá, muszklijait nem a szél fújta össze. Elmeséli, 18 éves korában – saját jellemzése szerint – úgy nézett ki, mint egy test, akibe hurkapálcákat szúrtak karok és lábak gyanánt. Érettségi után azonban két hónapot töltött az USA-ban, ott állt neki – ahogy ő fogalmaz – -gyurmázni-, s ha módja nyílik rá, a mai napig emelgeti a súlyokat, de tudvalévő, amatőr játékosként a jégkorongpályán is megállja a helyét.

A hokival el is érkeztünk egyik szerelméhez, -Ganxsta- feltétlen híve a finn jégkorong válogatottnak, alkarját az északiak világbajnok kapusának képe díszíti. Rajongása a ’80-as évek Izvesztyija kupáira vezethető vissza. Az oroszoknak elvből nem szurkolt, úgy döntött, a teljesen esélytelen, a legtöbbször a pofozógép szerepét betöltő finneket veszi szárnyai alá. – Úgy éreztem, melléjük kellett állnom – ad tanúbizonyságot szociális érzékenységéről. (Bár később -cimborái- vb-aranyat is nyertek.) Ha csak teheti, testközelből szurkol csapatának, s furcsa hóbortjával a finn szurkolók körében is hihetetlen népszerűségre tett szert. Még az északiak hoki magazinja is rendszeresen említést tesz a magyar rockerről. Sőt, amikor a finn öregfiúk válogatott Budapesten járt, meghívták az északi ország nagykövetségén tartott fogadásra, ahol külön köszöntötték, mint a finn jégkorong nagy barátját. Büszkén emlegeti, még az egykori világsztárokból álló társaságban is helyet kapott: a Fradi elleni gála meccsen ő volt a Suomi-banda jobbszélsője.

Jellemző a smirglis modorú, tetkók tömkelegét viselő zenészre, hogy bármilyen társaságban, bármikor, bárkit képes fél percen belül -cinkelni-. A sportolókkal szemben a humor mellett azonban mindig ott a feltétlen tisztelet.

ganxsta_2.jpg– Ne viccelj, ez természetes – mondja komolyan. – Pláne olyanokkal szemben, akik le is tettek valamit az asztalra. Sajnos, most a focistáink nem ilyenek. Ha kimegyek egy Újpest meccsre, már nem ugyanaz az élmény fogad, mint amikor kisgyerek voltam. Akkor Bene, Zámbó, Nagy Laci, Fekete, Fazekas voltak a sztárok, s már a fiatal -Törőt- is becserélték olykor. Egy életre szóló élmény volt, nem is érdekelt semmi más, csak az Újpest.

A lilák iránti rajongása azért máig megmaradt, még ha kicsit halványult is. Viszont egy labdarúgó, nevezetesen Maradona, csinálhat bármit, nem tud kikerülni a rapper szívéből. S miért éppen az argentin zseni? – Azért, mert egy Isten! – jelenti ki határozottan, áhítattal a hangjában. – ’82-ben dicstelenül mutatkozott be a vb-n, de négy évvel később már az aranyig húzta az argentinokat. Nekem még az angolok elleni -kezes- gólja is bejött, imádom a balhés palikat! Aztán bajnokot csinált a közepeske Nápolyból. Voltak a piás, drogos botrányai is, de én ezekért nem tudom elítélni, hiszen hogy futballozott?!

Köztudott, a Kartel-főnök argentinimádata azonos finn szeretetével, kedvenc városa Buenos Aires, ám itt találtam egy -sötét foltot- az életében: először a dél-amerikai metropolis piros-fehér csapatának, a River Plate-nek drukkolt, majd hűtlenül elpártolt, s a munkás kerület klubjának, a Boca Juniorsnak lett feltétlen híve.

– Valóban így van – ismeri el. – Szégyen ide, szégyen oda, váltottam, de azóta hűséges vagyok. A ’78-as foci vb-n kezdődött az argentin-mániám, Pasarella, Luque, Kempes, vállig érő hajú, hatalmas sztárok voltak, s mind a Riverben fociztak. De aztán jött Maradona, így feltettem magamnak a kérdést, hogyan lehetek River-szurkoló, amikor a legnagyobb Istenem a Bocában játszik! Többször jártam Argentínában, testközelből láttam a Boca-River derbit. Ez semmihez sem fogható, az európai rangadók gyerekmeccsnek tűnnek mellettük.

A pampák országától nehezen szakadunk el – nekem is kedvemre való a téma –  megkérdezem, ismeri-e az azóta elhunyt argentin énekes, Rodrigo híres, Maradonáról szóló számát, a La mano de Dios-t.

ganxsta_3.jpg– Természetesen! Ez Chacón bevonuló zenéje is – utal a Kovács Istvánnal és Nagy Jánossal is megküzdő argentin öklözőre. Kiderül, nagy haverok, kint volt a bunyós egyik Buenos Aires-i ütközetén is. Chacóntól ajándékba egy hatalmas Boca zászlót kapott, mely ma is házának egyik legnagyobb becsben tartott dísze.

-Sportolunk- tovább, szóbahozom az olimpiát, érdekel a véleménye.
– Most mondjam azt, hogy gyalázatos? Persze a vízilabdások előtt le a kalappal! De nagyon szurkoltam a vívó Boczkó Gábor barátomnak is, vele együtt jégkorongozunk. Sajnáltam, hogy nem jött neki össze a dolog. Az olimpiai szereplés azért nem volt olyan nagy meglepetés, mert amilyen az ország helyzete… Állandóan csak marjuk egymást, folyton a hülye politikával vagyunk elfoglalva, közben gazdaságilag egyhelyben topogunk. Akkor mit várhatnánk a sporttól?! Az argentinok focigyőzelmének viszont nagyon örültem, és annak is, hogy a magyar hokisok feljutottak az -A- csoportba – fordítja pozitívba a diskurzust.

Mivel Magyarországon mindenki ért a focihoz, mi sem hagyjuk ki. Zolee reménykedik, hogy belátható időn belül részt veszünk világversenyen.

– Vannak ügyes srácok, látok bennük valamit – bizakodik. – De fontos, hogy a tehetségek minél korábban külföldre kerüljenek, s az ott megtanult ritmus szerint focizzanak a válogatottban, mert a magyar mentalitás nem szolgálja a fejlődésüket. Az itthon játszók úgy vannak vele, elsunyizzuk, zsebben a lé, ha kikapunk, nem baj, bebaszunk, aztán annyi. Ezt nem lehet csinálni a mai világban!

-A lényeg egyedül az, hogy zsebben a lé, a Kartel zötyög a szerb határ felé- – idézek tőle, jelezve, ez a mentalitás tőle sem áll távol.

kartel.jpg

– Magyar gyerek vagyok, magyar mentalitással – vigyorog. – Persze, ha munka van, azt meg kell csinálni. Jól megy a KGB is, de most írjuk a szövegeket és a zenéket az új Kartel albumra is. Ősszel új kiadónál, új lemezzel jövünk ki, nagy durranásra készülünk! – zárja a beszélgetést, mert már várja egy újabb virtuális foci meccs.

Forrás: Balogh Zoltán – XLsport

Képek: XLsport, stop.hu, hirextra.hu, zene.hu