Buzsáky Ákos, az angol élvonalban szereplő Queens Park Rangers középpályása utoljára 2010 márciusában lépett pályára a magyar válogatottban, február 29-én, a bolgárok elleni felkészülési mérkőzésen közel két év után szerepelhet ismét címeres mezben. A 19-szeres válogatott labdarúgót klubcsapata portugáliai edzőtáborában értük el.

- Két év szünet után számított még válogatott meghívóra?

- Nagyon régen voltam tagja utoljára a válogatottnak, de reménykedtem benne, hogy előbb-utóbb visszakerülök a csapatba. Sajnos az elmúlt évben voltak hátráltató tényezők, hosszabb sérülés is akadályozott, de mindent megtettem annak érdekében, hogy kiérdemeljem a meghívót. Nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam a visszatérésre, mindent megteszek azért, hogy élni tudjak vele.

- Eltekintve az utóbbi hetektől, az elmúlt egy évben kevesebbet szerepelt klubcsapatában, mint azt megelőzően. Hogy élte meg ezt az időszakot?

- Az előző szezonban egyáltalán nem éreztem azt, hogy mellőztek volna. Egy hosszabb sérülés után februárban tértem vissza, ebben az időszakban nagyszerűen ment a játék a csapatnak, vezettük a tabellát, a szakmai stábnak nem volt oka arra, hogy megbontsa a jól szereplő együttest. A bajnokság végéig nem voltam ugyan alapember, de csereként gyakran játszottam, nem éltem meg katasztrófaként a megváltozott helyzetet. Nem volt egyszerű hosszú kihagyás után ismét formába lendülni, és miután mások jól teljesítettek a posztomon, meg kellett küzdenem a csapatba kerülésért. A feljutás után eleinte játszottam, majd kissé háttérbe szorultam, ekkor már inkább lehetett érezni, hogy előre le vannak osztva a lapok, és nem az edzéseken mutatott teljesítmény dönt az összeállításnál. A januári edzőváltás után azonban mindenki tiszta lappal indult, lehetőséget kaptam, hogy kiharcoljam a helyemet a kezdőcsapatban, és az edzéseken mutatott aktivitás alapján elnyertem a szakvezetés bizalmát. Ez az esély nagyon sokat jelentett számomra, egy új kezdetet a pályafutásomban.

- Úgy tűnt, nem okozott gondot, hogy leküzdje a meccshiányt és ismét formába lendüljön…

- Jó formában érzem magam, öt meccsen játszottam az edzőváltás óta, nem ment rosszul a játék, sikerült gólt szereznem, és az is inspirál, hogy újra meghívót kaptam a válogatottba. Ezek után kijelenthetem, kiválóan indult az idei évem. Most rajtam a sor, továbbra is úgy kell dolgoznom, mint eddig, hogy meg is tartsam, amit elértem. Huszonkilenc évesen nem érzem magam öregnek, szeretnék minél tovább jól teljesíteni, és a legmagasabb szinten játszani. Annak idején azért igazoltam Angliába, mert az volt a célom, hogy a Premiershipben szerepeljek, ebből a szempontból most értem el karrierem csúcsára. Hétről hétre a világ legjobb játékosai ellen léphetek pályára, szeretném sokáig élvezni ezt az állapotot, mert rengeteget dolgoztam érte.

- Milyen feladatkörben tudná a leginkább elképzelni magát a válogatottban?

- A taktikáról, a felállásról a szövetségi kapitány dönt, bárhol is kapok lehetőséget, igyekszem a lehető legjobban helytállni. Klubcsapatom négy-négy-kettes felállásban játszik, ott az egyik belső középpályás pozíciója az enyém. Rengeteg védekező feladatom van, emellett amolyan mélységi szervezőként a hátulról való támadásépítést kell megvalósítanom. Több felállási formában játszottam már pályafutásom során, és úgy érzem, mindegyikben feltalálom magam, ezért nem tartok attól, hogy bármiféle gond adódna ebből a szempontból a válogatottnál.

- Mit gondol a válogatott tavalyi szerepléséről?

- Annak ellenére, hogy nem voltam kerettag, természetesen minden mérkőzésünket láttam, és szurkoltam a fiúknak. Nagyon jól teljesített a válogatott, nemcsak az eredmények tekintetében, hanem a mutatott játékban is sikerült előrelépnünk. Hiszek benne, hogy még tovább tud javulni a csapat, és abban is bízom, hogy ehhez én is hozzá tudok járulni. És nem csupán egy-két mérkőzésen, hanem rendszeresen, hosszú távon is.

- Az utóbbi időben a középpályások közül is egyre többen bizonyítják, hogy számíthat rájuk a válogatott szakmai stábja. Nem tart attól, hogy a korábbinál is nehezebb lesz bekerülni a keretbe?

- Egyáltalán nem baj, ha sokan pályáznak a csapattagságra, mert minél nagyobb a konkurencia, annál erősebb a válogatott. Ha lehetőséget kapok a bolgárok ellen, minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy megszilárdítsam a helyemet az együttesben. Magabiztos vagyok, úgy érzem, hogy egészségesen, jó formában ki tudom harcolni a hosszú távú kerettagságot. Azon vagyok, hogy már a bolgárok ellen bizonyítsam: jó döntés volt a beválogatásom. Persze, a mérkőzés nemcsak a saját szempontomból lesz fontos, mert egyáltalán nem mindegy, hogyan kezdjük az évet. Folytatnunk kell a tavaly elindult látványos fejlődési folyamatot, és legyen bárki az ellenfél, hazai pályán mindenképpen győzelemre kell játszanunk, emellett teljesítményünkkel meg kell felelnünk a szurkolók elvárásainak is.